Kara 22 hónapos

Lassan elkezd már beszélni. Lassan. Most a hangsúlyozással cifrázott, összefüggô gügyögésnél tart, illetve egyes szavakat az elsô szótaggal illet:
Bob = bo
Bogyó = bo
Kisvakond = ga
Vonat = ó ó
Kaki = ka
Pók = po
Polip = po
Hal = a
Golyó = go
Baba = ba


A busz még mindig busz, a mindenféle étel-ital pedig ba.


(Hogy a polipot honnan tudja, azt nem is sejtem, de egy tengeri állatos játékban magabiztosan mutat a polipokra és mondja, hogy po.)


Anyát én még nem hallottam a szájából, ma pedig Zénóra mutatva babát próbált mondani. Bájos volt. Megkérdeztem tôle ugyanis este a kádban, hogy ki evett ma vacsorára virslit. Végigmutatott engem, Zénót (ekkor mondta a babát),és saját magát. Kérdeztem, hogy Apa evett-e virslit. Rázta a fejét. Tényleg mindent ért.


Apa mostanában szoktatja a "ki az Apa fia?" kérdésre. Olyankor Kara magára mutat és mosolyog. Fényképezni nem lehet, ha kamerát lát, pofákat vág. Összehúzza a szemeit és vigyorog. Viszont megtanult egyedül enni, egészen megbízhatóan kanalaz, akár levest is, és jól bánik a villával is. Említettem már, hogy ma egyedül evett meg egy pohár joghurtot? És egyre jobb arányban szól, ha bekakilt. Kérdésre pedig hibátlanul válaszol, ha igen.


Reggelente az ágyunkról néz mesét. Olyankor általában Apához dörgölôzik, nekitámaszkodik, esetleg masszíroztatja magát mesenézés közben. Napközben pedig idôrôl idôre nekiszalad a combunknak és átöleli a lábunkat. Puszit is ad. Alkalmanként a maciját nyomja neki az arcunknak és közben cuppant egyet. Meg az is vicces, amikor a maciját a kutya bundájához nyomja és a kutyának cuppant egyet.

A tescoban vele se lehet elmenni az élô halas akvárium mellett. Minden bevásárlás közben meg kell állnunk egy-két percre beköszönni a halaknak. De legalább nem kapcsolja ki a pénztárgépeket az Aldiban, mint annak idején Zénó.

Végül pedig, büszkén vállalja: