Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

kedd, február 18, 2014

A 2 tojás

Amikor Kara még nem kezdte el az ovit, mindig jót röhögtem, amikor azt mondták rá az óvónők, hogy tisztára olyan, mint a bátyja. Dörzsölgettem a kezem, hogy majd megtudják, mennyire más karakter, amikor elkezd ide járni ő is. Én nem láttam hasonlóságot a külsejükben sem, mert ismerem őket jól, az egyik Azéngyerekem, a másik Ategyereked, hát még szép, hogy nem hasonlítanak egymásra egy cseppet sem.

Viszont mostanában, ha egyforma ruhában vannak és egyformán rövid a hajuk, tényleg olyanok, mint 2 tojás.

posted by szokoz | 8:49 de.