Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

kedd, április 15, 2014

Uncsi

Ahogy közeledik a szülés, kezdek aggódni és ezt megemlítettem Apának is. Kb annyit reagált rá, hogy nincs ezen mit aggódni, csomószor szültünk már, nem nagy cucc, tök uncsi, ő majd visz be olvasnivalót is, meg szerencsére már okostelefon is van a világon. Jól esett, köszi, megnyugodtam.

De nem gond, már forralom a bosszút, majd ha ott áll a kezében a lányával, elhomályosult szemekkel, én is odamondom neki: ó, van otthon egy csomó ilyened, tök uncsi, add csak ide, és menj vissza olvasni. Höhö.