A nagyfiú

Újabb meglepetéssel szolgált ma a fiam, azon kívül, hogy kikészíti magának a ruhát másnapra, önállóan öltözik reggel, egyedül fürdik, méghozzá alaposan, és levágja a saját körmét.

Ma kirándulni mentek, készítettem neki egy olyan nadrágot, ami erre megfelel, de olyat, ami ebben a szezonban még nem volt rajta, gondoltam, hogy majd reggel beállítom a derékbőségét, ha felvette. Reggel nézem, jól áll rajta a nadrág. Kérdeztem, hogy akkor kell-e állítani, vagy jól látom, hogy megfelelő a méret. Azt  mondja, nem kell állítani, mert már beállította. Megmutatta, hogy ott vannak a gumipántok a nadrág belsejében és ő a gombokkal beállította olyanra, ami nem szorít.

Mindezt anélkül, hogy valaha megmutattuk volna neki, hogyan működik ez, egyszerűen elleste, ahogy csináltuk más alkalommal és megoldotta egyedül.

Aztán meséltem neki, hogy a szülői értekezleten azt mondták, nem kell venni neki semmit, csak iskolatáskát és tolltartót. Aztán kiegészítette a listát olyanokkal, amikről korábban beszéltünk, de gondolkodás nélkül:
- Meg órákat: ébresztő órát, karórát, és telefont.

Tegnap pedig, miközben az okmányirodában vártunk a diákigazolványra, elkezdett 2048-at játszani a telefonomon. Elsőre 256-ig jutott, és nagyon tetszik neki.