Szeptember 1.

Iskolás lett a fiam. A nagy fiam.

Amennyire vártam már ezt a napot, most kirobbanóan jól kellene éreznem magam, de mégse vagyok annyira boldog. Egész nyáron a csendet vártam, és most csend van. Úgy kell nekem.

Elfelejtettem lefényképezni Zénót az első nap az iskolatáskájával.

Apa pedig Kara miatt aggódott, ő a kicsit nem szereti otthagyni az oviban. De majd belejövünk.

A reggel viszont nem lett kapkodós, felkeltek a fiúk időben, reggeliztek is, el se késtünk, pedig érezhető volt az iskolakezdés a városi forgalmon is. Fogmosásnál kiesett az ötödik fog, de legalább már az se lifeg a szájában.

Nna. Ennyi. Délben megyek értük, amit lehet, pótolok, aztán meglátjuk, miket mesélnek. Most pedig nekiállok takarítani.