Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

péntek, október 24, 2014

Róza ilyen édesen alszik


Aztán amikor felébredt, jól megpusziljuk.

Nagyon érdekes, hogy sokkal vaskosabb testalkatú, mint a fiúk voltak, ennyi idősen. Kifejezetten nyugodt természetű gyerek, nem riad meg a zajoktól, a fiúk ordibálása pedig kifejezetten leköti. Lehet már dögönyözni - Apa erre várt fél éve -, meg gyurmázni, dobálni, csiklandozni, puszilgatni, emelgetni, forgatni, nem zavarja.

posted by szokoz | 11:01 du.