Fánk és keksz

Tegnap Apa hozott haza egy doboz bécsi fánkot és egy doboz kekszet. A fiúk a fánkot hamar eltüntették, de abban bíztam, hogy a kekszből azért nekem is jut majd. A keksz felét este szintén megették, de megállapodtunk, hogy a másik felét meghagyjuk mára.

Reggel a gyerekek hamar felkeltek, és lerohantak a konyhába. Engem már gyanúsan csokis szájjal ébresztettek. Kérdem:
- Megettétek a csokit korán reggel?!
- Neem, neked is hagytunk.

Lemegyek és ezt látom az asztalon, precízen odakészítve az én helyemre:

Aztán Kara pontosított:
- De tudoood, el kell majd felezned.
- Miért?
- Hát tudoood, hogy Apának is jusson!

--

És ezek után egy arcra eséses baleset végén Kara ezt az egyet is elkérte magának, hogy megnyugodjon és abba hagyja a sírást.
Nesze neked.