Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szerda, június 03, 2015

Utcai séta

Amióta elindult, szinte nem is állt meg. Sétál a lakásban, az utcán, az iskolaudvaron, mindenhol. Sőt, már lépcsőzik is. Amikor hazaérünk, először 3-4-szer fel- és lesétálgatunk az ajtó előtti lépcsősoron, addig nem is lehet vele bejönni a lakásba.

A babakocsit pedig nagyjából ki is dobhatjuk, sikítófrászt kap ha meglátja, alig lehet beleerőszakolni.

Egyébként praktikus dolog ebben a korban egy nagyobb testvér, akinek nem kell lehajolnia a kicsihez a sétáltatáshoz.

1 Comments:

Blogger szolyva said...

Ez a Zénó milyen rendi! Tisztára mint a Döme.

9:30 du.  

Megjegyzés küldése

<< Home