Egy hét nyugalom

A fiúk egy hete nyaralnak.

Olyan csend van itthon, hogy az néha már zavaró. Aggasztó a nyugalom. Magányomban Állati küldetés epizódokat nézek a tévében üveges tekintettel. Időnként szétszórok fél köbméter apró legót az étkezőasztalon, persze nagy robajjal, és különösen ügyelve arra, hogy lehetőleg a földre is potyogjon belőle, hogy aztán bánatos szemmel összeszedhessem. Kiborítok egy-egy vízzel teli poharat, hogy idegesen felitathassam a terítőről. Esténként pedig bevonulok az üres gyerekszobába és suttogva estimesét olvasok magamnak. Várok pár percet, aztán lábujjhegyen kiosonok.

Ja, nem!

Már este 8-kor elfoglalom a tévét, 9-ig alszom, napközben pedig olyan dolgokra is jut időm, meg energiám, amilyenekre gondolni se tudok egy átlagos napon, (pl portalanítottam a tálaló szekrényt!). Szortíroztam MINDEN gyerekjátékot, egy helyen van MINDEN legódarab, gogo figura, transformer, nerf töltény, bakugán kártya, peonzák feltekerve, katonás rendben, dobozolva, a dobozok feliratozva jól láthatóan. Képregények élére állítva egy mappában, könyvek téma szerint rendszerezve, elsős füzetek dobozolva, másodikos füzetek becsomagolva, füzettartó mappába készítve, tolltartó feltöltve kihegyezett ceruzákkal, ágyneműk, pizsamák kimosva. Ha lesz még humorom a nap hátralevő részében, akkor a filctollakat végigcsekkolom, és ami már nem fog, azt megreptetem.

Íme a tájkép, csata előtt:

És már csak egy dátum lebeg a szemem előtt. A tudjátok melyik.