Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

csütörtök, február 18, 2016

Róza pici baba

A lányunknak az az új hobbija, hogy azokat a fotókat és videókat nézi naphosszat, amik a születésekor készültek.

Véletlenül derült ki, hogy ennyire szereti, Apa ölében ült egyszer, amikor előkerültek ezek a képek, ő eldobta magát, és annyit mondott: "Róza pici baba".

Hogy miért van a gyereken Kara pólója és gumicsizmája napközben a kanapén, az egy másik történet, Róza öltözködési szokásait majd egy másik posztban fogom kibeszélni, a lényeg az, hogy ez megy most minden este.

Persze az sem zavarja, ha Apa nélkül kell nézegetnie a kedvenc képeit, reggelizés közben sincs ennél jobb szórakozás:

posted by szokoz | 8:47 de.