Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

vasárnap, július 10, 2016

A teljes szarvasbogár-sztori. Csak itt, csak most, csak nektek.

0. nap
Anya megtalálta a döglött bogarat a kuka mögött. Zénónak nagyon tetszett.

1. nap
Kara is el volt bűvölve, mindenáron játszani akart vele. Egy bottal engedtem neki, hogy piszkálja, kézzel nem. A bogár váratlanul felszúródott a botra, így már mozgatni is lehetett. Így született ez a villáminterjú a bejárati ajtó előtt, a lakásba ugye nem akartuk bevinni:

Róza ekkor még félt a bogártól, messziről megnézte, de annyi elég is volt.

2.nap
Róza már pizsamában ki akart menni a ház elé, ahol a bogarat hagytuk előző nap. (új háziállat). A szokásos másfél óra könyörgés helyett azonnal öltöztethető volt, hiszen a bogarat csak ruhában lehet megnézni. Végül a megtáltosodott bátor kislány boldogan állt modellt a kövektező képekhez




Címkék: ,