Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

csütörtök, szeptember 01, 2016

Az év legjobban várt napja

...mármint a Karácsony után közvetlenül.

A szokatlan korán kelés után Róza is elkészült, kistáska és karkötő (khm!), pont mint Anyának:
 Ünneplő ruha, és kitörő lelkesedés az arcokon:

Ez után megígértem Zénónak, hogy több ilyen fényképet nem csinálok, túl nagy ő már az ilyesmihez. De ha egyszer annyira boldog és büszke vagyok! Annyira megérthetné..

posted by szokoz | 8:04 du.