Mese habbal: A Rézerdő lakói

Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

vasárnap, november 20, 2016

A Rézerdő lakói

Vasárnap is volt gyerekelőadás, ide már nagycsaládosan 3 gyerekkel, 2 szülővel érkeztünk, felkészülve arra, ha esetleg Rózát nem köti le a műsor.

Az elején megijedt a rézfúvós ötös (Brass in five) hangos zenéjétől, elkezdett sírni, de Apa végül mégse vitte ki a teremből még a műsor elején, és igaza lett, a kislány szépen megnyugodott. Az ölemben ülve nézte végig az előadást.