Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

péntek, május 05, 2017

A csomagtartó

Így nézünk ki ma délután:
Aszfaltkréta és homokozó készlet Rózának.
Random bevásárló szatyrok és kosár nekem.
Piros gumicsizma, mert esőt ígértek.
Tollaslabda készlet a fiúknak.
A piros táskában fél napi hideg élelem, este érünk haza.
Focilabda, szériatartozék. Olyan szakadt már, hogy lassan kilyukad.
Birkózó felszerelés, péntek van.
Ottalvós holmi Karának, ma Zazánál alszik.
0,5 literes vizek, mindig mindenhová.

posted by szokoz | 3:26 du.