Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

kedd, március 20, 2018

Amikor Apa elveszett Bulgáriában

A gyerekek ma reggel arról az esetről beszélgettek a kocsiban, amikor Apa gyerekkorában elveszett a bolgár tengerparton.

- Tudtad, hogy Mamiék voltak már egyszer Bulgáriában autóval?
- És akkor Apa elveszett, igen.
- Akkor is kocsival mentek? És Anya vezetett?
- Nem hiszem. Lehet, hogy Anya akkor még nem tudott vezetni. Apa is kicsi volt.,
- És az olyan régen volt, amikor én még meg se születtem.
- Sőt, lehet, hogy még én se.
- Sőt, lehet, hogy még én se.
- Igen. És lehet, hogy akkor még Anya is gyerek volt. Olyan régen volt.
- De az is lehet, hogy Anya ott se volt azon a nyaraláson.
- Nem volt ott? Miért?
- Mert Anya nem a Mami fia. Vagy lánya. Szóval lehet, hogy ő akkor ott se volt.

Címkék: