Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

péntek, május 25, 2018

Róza első anyák-napi műsora

Róza hónapok óta ontja magából a verseket és dalokat. Az ünnepség előtti napokban mégse akart fellépni, mert hallotta, ahogy arról beszélgettünk, hogy hely szűke miatt csak az anyukák vehetnek részt az előadáson, még nagymamák sem. Mami nélkül nem akart fellépni. Később meggyőztük, hogy Mami azért ott lesz, így hajlandó volt ő is elmenni az ünnepségre.
 Feltűnő volt, hogy Rózán kívül mindenki habos-babos fehér ruhába öltöztette a gyerekét, a mi lányunk meg egy fodros spanyoltáncosnő-ruhában tolta le a műsort. Sokkal autentikusabb látvány volt, mint a kopogós cipős királylányok.
 Ezen a képen Bence látható, az egyik barátja. Az óvónéniket Szabinának és Magdi néninek hívják. A háttérben Bendi ül a széken, a lábműtétje után.

Idén is, mint mindig, egyben tartották az anyák napi és a ballagási ünnepséget, 4 gyerek megy iskolába a csoportból, nekik a tarisznyát Zsolti adta át egy kézfogás kíséretében, aki szintén Róza barátja.

Cukik voltak.

Címkék: