Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szombat, június 16, 2018

Zénó negyedikes bizonyítványa



Most nem akarok nagyképűnek tűnni, de Zénó bizonyítványát úgy sikerült leadni a Kazinczyban, hogy előtte le se fényképeztem.

Kitűnő lett, még szorgalomból is megkapta a jelest, miután év végére megtalálták neki azt a padtársat, aki mellett nem dumál, meg nem rendetlenkedik. (Kicsi szívem) Szóval nem volna szép, ha meg sem említeném, hogy idén is szép eredménnyel zárt.

Önmagában nem is a kitűnő bizonyítvány az, amire büszke lehet idén Zénó, hanem inkább az, hogy eldöntötte, hogy be akar jutni a gimnáziumba, és fel is készült rá becsülettel. Sokat dolgozott érte, különórákra járt, matek tehetséggondozó programra, Vivivel pedig a korábbi évek feladatsorait gyakorolta be, és írt egy nagyon szép írásbeli felvételit, amit aztán el se lehetett volna rontani a szóbelivel. Saját erőből bejutott a legerősebb vidéki gimnáziumba. Éljen.