Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

kedd, december 18, 2018

Mindenki hülye

A minap éppen harmadszor szidtam a többi autóst az óvodából hazafelé menet, abban a 10 percben, amíg úton voltunk. Róza mindig figyeli és jól érti amit beszélünk, most azonban röviden össze is foglalta az elhangzottakat:
- Értem, tehát mindenki hülye, csak mi vagyunk normálisak.
Ekkor egy kicsit elszégyeltem magam, hogy ennyire túltoltam az okoskodást.

Pár nappal később, egy szállodában, (ami mindig nagyon tanulságos, mert ha emberek közé megyünk és a saját szemünkkel látunk más családokat, általában nagy rácsodálkozásaink vannak) viszont minden visszarázódott a régi helyére, amikor szemtanúi voltunk egy csodás jelenetnek. Más családdal ültünk a szaunában, és egy kamaszkorú lány szélesre tárva a szauna ajtaját kihűtötte a helyet, hogy feltegye a kérdést:
- Apa, nálatok van a szaunatörölköző?