Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szerda, április 03, 2019

Róza rajzai

Róza rajzain gyakran megjelenik Mazsi. Itt én sétáltatom, és a napocskán kívül Róza saját magát rajzolta le, nyilván.
 Ez én vagyok, sokkal kidolgozottabb hajszerkezettel:
 Ez is én vagyok, pöttyös ruhában, almával a kezemben, és egy sajátos hajviseletet hordok, amit Róza gyakran lerajzol nekem.
 Ez a kedvenc képen mostanában, itt is mi ketten vagyunk, csak haj nálkül (ez is előfordul néha, ilyenkor Apa szokta elérzékenyülve kérdezni, hogy most végre ő van-e a képen, de nem, ez is én vagyok, csak haj nélkül), az én kezemben piros alma van, Rózáéban pedig zöld.

Címkék: ,

posted by szokoz | 1:40 du.