Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szombat, május 18, 2019

Kriszti és Zsolti

Régóta szervezzük, de végre megvalósult az álom: átjött játszani Kriszti és Zsolti.

A testvérpár kapcsolata a mi gyerekeinkkel több évre tekint vissza, Kriszti Karának az osztálytársa és nagyon jó barátja, Zsolti pedig ovis csoporttársa és legjobb barátja Rózinak.

Zsolti sárkányával 3-ra nőtt a flotta:

Érdekes volt a csoport dinamikája, a nagyok élvezettel kergették a kicsiket, a kicsik pedig erre imádtak torokból, fejhangon visítani. Tehát elértük azt, hogy ketten-ketten tök szépen eljátszottak volna gond nélkül, de együtt négyen olyan visítást idéztek elő, hogy kezdtem már az elején megbánni az ötletét is annak, hogy együtt játsszanak.

Kezeltük ezt az első 2 órában és utána már jól telt a nap, Karáékat alig láttuk, ők nem is játszottak, hanem inkább beszélgettek valahol, Kara fagyizni is elvitte Krisztit, kettesben, a kicsik pedig trambulinoztak, nerf-öztek, játszótérre mentek, remekül szórakoztak este 6ig.
A nap fénypontja mégis az volt, amikor az udvaron, Zsolti kezében megláttam azt a festékes flakont, ami elől maradt a farsangi minecraft jelmez elkészítése után. Mondhatjuk, hogy ennek a hétvége nem csak a szívekben, de a falakon is örök emléket hagyott.