Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szerda, december 09, 2020

Róza megtanult olvasni

 Emlékszem, Zénó elsős korában még az volt az iskola legnagyobb érve amellett, hogy miért oda írassuk a gyereket, hogy nem kapkodnak, hagynak időt, nem fognak a gyerekek Karácsonyra megtanulni olvasni.

Eltelt 6 év, jött ez a vírus, és Róza Karácsonyra megtanul olvasni. Egyfelől sajnálom egy kicsit, másfelől megnyugtat, hogy nem nekem kell karantén alatt írni-olvasni tanítani a gyereket. Az se vezetne sok jóra..

Előnye viszont már most is van: el tudja olvasni a kézzel írt órarendet és az alapján be is pakol magának (!) a hét eleje óta, méghozzá hibátlanul. Mennyire önálló ez a lány!

posted by szokoz | 9:54 de.