A bárpultos

 Van egy random gyerek a családban, aki borzasztóan szeret minden (de tényleg minden!) alkoholba belekóstolni. Nem vagyok büszke rá, de alkalmanként egy kóstolásnyi mennyiség csak nem árthat, főleg az után, hogy a mi gyerekkorunkban pálinkás kenyérrel oldották a szüleink a családi feszültséget, szóval már nem vág földhöz, ha ez a meg nem nevezett gyerek jelzés nélkül veszi el a poharamat, vagy veszi ki a kezemből a poharat és kortyol bele.

A szokása odáig eszkalálódott, hogy Apa már rezzenéstelen arccal kérdi tőle, hogy mi a véleménye a különböző borokról pédául, és elcseverésznek alkohol fokokról, testességről, színről, telt ízekről, stb. Jobban kedveli például az olasz, és spanyol borokat, mint bármelyik hazait. A tallinok meg a bogyós aromák viszont még nem kerültek szóba. 

Felragyog az arca, ha bor helyett előkerül egy cider vagy prosecco. A gin-tonikot nem kifejezetten kedveli, mert a tonikot ő romlott víznek hívja, de azért a koktélt megissza, csak gin-romlott víznek csúfolja. Szóval még csak nem is válogat.

Na, ez a gyerek, a maga lazaságával képes azt válaszolni a feltett kérdésre, hogy például:

- hát, ittam már ennél jobbat is.

Vagy ha felmerül az eldöntendő kérdés, hogy este A-t vagy B-t igyunk-e, ő rávágja, hogy 

- szerintem mindkettőt.

Mivel őt az informatika nem vonzza, ma este azt javasoltam neki, hogy esetleg legyen belőle bárpultos. Az éjszakai munka, nem irodában 8-17ig üldögélős, alkohol közelében lehet, emberekkel dolgozhat, bulis, pörgős, intenzív meló, közben ihat is, és ha komolyan veszi, eljuthat vele külföldre, vagy mittudomén. Meg úgyis egy art deco bárt akarunk üzemeltetni (újabban) nyugdíjas korunkra Apával, ez az exit stategy most, lehet ott bármixer, aztán átveheti a helyet tőlük. 

Szóval még egy gyerek jövője meg van alapozva. Legalábbis gondolatban.