Tavaszi szünet

Szeretem a tavaszi szünetet. Az olyan, mint a nyári, csak kicsiben.

Az idei 10 napos volt és Karának utolsó nap, pénteken jutott eszébe, hogy fizika beadandót kell csinálnia, mára.

Ez neki erős skill-je, hogy est 10-kor jut eszébe egy házifeladat, ami holnapra kell, egy-egy témazáró, ami hétfőn esedékes, vagy egy komplett olvasónapló abból a könyvből, amit még el se kezdett olvasni. Nekem is kialakult idő közben az az erős skill-em, hogy nem kapok idegösszeroppanást az ilyen alkalmakkor.

Szóval péntek. Fizika beadandó. Apa segíteni akart, de nem vágja fejből a hetedikes fizikát. Zénónak még friss az élmény. Karának még frissebb. Ez a 3 férfi olyan ötletelést, érvelést, számolást rakott össze, hogy öröm volt nézni a csapatmunkát. Beszkenneltük, emailhez csatoltuk (azt is meg kellett tanulni), kész.

Az egész folyamatban nekem egyedül az verte ki a biztosítékot, amikor a beadandó lapja előkerült az iskolatáskából:

- Jé, itt egy szendvics!

- Jaj, meg ne mutasd anyádnak..

- Jézusom!! Hány hetes ez a szendvics?! Hát már lassan ultrahanggal meg lehet állapítani a nemét!