Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szombat, november 22, 2025

Szalagavató after

Zénóék a szalagavató után afterpartira mentek, ami meglepően korán véget ért, két óra múlva márá haza is értek.

Másnap viszont, Lili családjához mentek szülinapozni. Úgy volt, hogy este 10re haza fog jönni, de nem így lett. Senki nem volt ébren, amikor hajnali 1kor kinyitotta a szobánk ajtaját.

Soha nem szokott benyitni a hálószobába, de most határozottan bejött, körbe kerülte az ágyat és G oldalánál hangosan bejelentette, hogy ő hazaért. Indoklást nem mondott, részleteket nem közölt, de akarta, hogy tudjuk, hogy ő hazaért.

Kicsit értetlenül kérdezgettük, hogy valami baj van-e, vagy történt-e valami, mikor jött haza, hogyan, stb, de nem derült ki semmi, mert a gyerek egyszavas válaszokat adott.

Akkor rájöttünk, hogy mi a helyzet, mondtuk neki, hogy oké, menjen most már lefeküdni.

Reggel ebből az egészből semmire nem emlékezett.