Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

hétfő, szeptember 01, 2025

Szeptember 1.

Most jöttem rá, hogy már egy éve nem írtam a blogba, úgyhogy ez a szeptemberi iskolakezdés jó alkalomnak mutatkozik arra, hogy ismét lenyomatot készítsek a gyerekek mindennapjairól. 

A nyár folyamán mindhárom gyerek, de leginkább Kara, átfordult éjszakai üzemmódra, ő délután ébredt, éjjel volt aktív. Eddig nem piszkáltuk, de kíváncsiak voltunk, hogy fog ez a gyerek reggel 8ra beérni a suliba.

Hát, ugyanúgy, ahogy eddig minden szeptember elsején: már 6.30-ra bement! Az ő iksolájukban nincs ültetési rend, érkezési sorrendben foglalják el a helyeiket az osztályteremben, ami utána júniusig érvényes. A lúzerek tehát 8.00-ra mennek suliba, a megfontolt, előrelátó, gondos gyerekek azonban nyitásra mennek és lefoglalják az ülőhelyeiket a hátsó sorban.