Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

péntek, október 25, 2024

Diák diri

 

Annak ellenére, hogy hetedik éve jár ebbe a suliba a gyerekem, sose értettem igazán, hogy miről szól ez a kazinczys Diák diri választás. Kara lelkesen cukrokat gyűjteni járt oda, 180 napra elegendő édességet hozott haza minden évben, sőt, arra emlékszem, hogy a felvételi idején kihangsúlyozta, hogy a Diák diri ideje alatti édesség osztás miatt szeretne idejárni.
Tavaly kezdődött a gondolkodás, szervezés, hogy mi legyen az osztály témája a rendezvényre. Ötleként felmerült, hogy az A osztály aszfalt, a B osztály beton és a C osztály cement tematikát kövessen, de persze ez csak vicc volt. 
Balkán lett az osztály neve, a témája és a logója. Egy balkán esküvőt vittek filmre a kampányvideóban.
A rendezvény egy klasszikus szavazás a 11.es osztályok között, klasszikus kampány elemekkel. Kell egy üzenet, egy sztori, egy kampányvideó (népszerű arcokkal), ahhoz forgatókönyv, szereplőválogatás, narráció, háttérzene, vágás, stb. Az elkészült pályaműveket a kampány hetén hétfőn bemutatják minden egyes osztályban.
A kampány hetén már logózott, névre szóló pólóban járnak az érintett osztályok, és a testvéreik, barátaik. Szerdán osztályterem díszítés, amit mi elég komolyan vettünk, csütörtökön kvízjátékokkal és sportversenyekkel kell bevonzani a szavazókat. Online kampoány is kell, instragram és tiktok oldal, ahová kikerülnek verkfilmek, érdekességek, program lista. Pénteken pedig reggeltől délig tart a Nagy Nap.
Mi néhány más szülővel arra vállalkoztunk, hogy megsürünk 200 db kürtőskalácsot, ilyen étellel még soha nem villantott egyik korábbi osztály sem. A gyerekek a suliban szorgoskodtak, mi pedig reggel 7-től kevertük a tésztát, nyújtottuk, tekertük, cukroztuk és sütöttük. Róza se ment aznap suliba, ő volt az étel futár.
Nem sikerült a csoda, harmadikok lettünk, de az biztos, hogy senki nem érezte úgy, hogy hiábavaló volt a rengeteg befektetett munka. A gyerekek megismerték a szervezést, projekt munkát, néha éjszakába nyúlóan dolgoztak. Megtanulták, hogy milyen könnyű / nehéz embereket irányítani, motiválni. Megismerték egymást stressz helyzetben. Megtudták egyes osztálytársukról, hogy lehet-e rá számítani, vagy cserben hagy. Kiderült az osztályfőnökről is, hogy mennyi hozzáadott értékkel bír egy ilyen szituációban, ami rendesen össze tudja / tudná kovácsolni a csapatot.

A szülői kontingens is összeverődött, soha életemben nem beszéltem ennyit velük, sőt, a nevüket se tudtam azoknak a szülőknek, akikkel együtt töltöttünk egy fél napot. Egybehangzó véleményünk szerint talán korábban kellett volna ilyen programmal összehozni a családokat.

A legbüszkébb KG-ra vagyok, aki megépített egy virágfuttató rácsot, ami alatt összeházasodhatott a balkán pár, felújította az osztály fali dekorációját, textillel vont be tizenvalahány hungarocell lapot, amit üzenőfalnak használnak, aztán nullából olyan élethű, méretarányos Trabantot készített a falra dísznek, kabriót ráadásul, hogy a bugyikék színével és a világító lámpájával kb mindenki a csodájára járt.