Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

péntek, május 23, 2008

Fejlődéseink, címszavakban

Tényleg csak felsorolás szinten, mert örülök, ha így is eszembe jut mind:

- feláll
- oldalazva lépeget
- tapsol, kérésre is
- ismételgeti, hogy 'tetete'
- felhúzza magát karizomból, egészen lábujjhegyig
- pelenkázni rémálom
- öltöztetni botrány
- ülni nem tud
- foga nincs
- belenyúl a számba, tapogatja a fogaimat
- belenyúlna a szemembe is
- lepakolja a polcokat
- kenyeret nyammog
- reggel keresi a tesót az emeletes ágyán és szomorú, ha nincs ott