Zénó az állatkertben

Nagy lépéseket tettünk meg az elmúlt hetekben, éjszaka már csak inni kér, és pár korty után visszaalszik. Néha 8ig is hagy aludni, persze ő ébren van, de eljátszogat az ágyában. Hálás napok ezek.

A mindent szétszedni vágyó gyerek most össze is rakja a dolgokat. Az egymásba tehető poharakat nagy sikerrel pakolja össze, és nagyon örül neki. Amit levesz a polcról, azt vissza is tudja tenni. A kedvenc hűtőmágneseit is nevetve teszi vissza a hűtő ajtajára. Olyan boldog, hogy végre sikerül.

A pelenkázás még mindig rémálom, de lassan megszokja, hogy nem hagyhat engem faképnél, mert a pelenkacseréhez ő is kell, nem csak én. A fürdőkádban még mindig állva próbál fürdeni, egy pillanatra sem ülne bele a vízbe. 4 foga van és látok még 2-t, ami hamarosan kibújik.

Megszerette a hintát, de játszótérre csak ritkán megyünk, mert tenyérrel eszi a homokot. Az etetés pedig újabb nehézségeket jelent: egyedül akarja kanalazni a kaját. Amit én adok, az nem jó. Ez önmagában örömteli hír, ügyes nagyfiú már, aki egyedül akar enni, de hogyan lehet minden nap olyan ebédet varázsolni, ami a fejjel lefelé fordított kiskanálról sem potyog a gyerek ölébe a tányér és a szája között? Levest meg se próbálok etetni vele, de a legtöbb főzelék is folyik, egyedül a töményre főzött tejbegríz és a Weetabix-es kefír vált be, de ezekre hamar rá fog unni, ha nem találok ki valami mást.