Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

kedd, augusztus 26, 2008

Z beteg

Z furcsán viselkedik mostanában. Szerintem beteg, csak jól bírja. Nem lázas, de folyik az orra állandóan, éjjel nem tud aludni, mert nem tudja a szájon át venni a levegőt, meg úgy cumizni se lehet. Nyűgös, ölben akar lenni, hisztizik, ha az orrát akarom megtörölni, a porszívó meg esküdt ellensége. Orrsprayt is vettem neki, nem nem lehet használni, mert azt se engedi az orra közelébe, én meg még mindig nem vagyok polip.

Kapott citromos teát, mézzel. Kaját nem nagyon fogad el, szinte csak tejet iszik. Gondolom, a torka fáj. Egyébként nekem is. Múlt héten pedig végigordított egy fél órás etapot egyik éjjel, olyan fájdalmai voltak, hogy már az ügyeletet hívtuk és össze volt készítve a kórházi csomag, de mire tényleg indultunk volna, hatni kezdett a fájdalom csillapító, amit beadtunk neki és lassan elcsendesedett. Azóta meglehetősen felszínesen alszom, hallgatom, hogy kap-e levegőt, rendesen szuszog-e, alszik-e, vagy mit csinál.

Éjjelre több ruhát kap, takarót hiába teszek rá, mert kigurul alóla, a hálózsák meg vastag, nem nyári darab. Ma elmegyünk vele orvoshoz, úgyis aktuális az egyéves vizsgálat.