Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szerda, szeptember 03, 2008

Szülinap

Tavaly ilyenkor már javában erőlködtem a szülőszobán. Régen volt. Alig emlékszem rá.

Kicsit sem kapkodtuk el a készülődést, a répatorta nem készült el, ajándékok is csak hétvégére lesznek meg, a dekrációt pedig a rokonság hozta. Volt lufi, Micimackós tányérok és poharak, gyertya és lángszóró. Egész nap egyetlen értelmes képet sem sikerült csinálnom a gyerekről, aki persze boldog volt, de nem jobban, mint bármely más napon.

Felvettem viszont a kapcsolatot a bölcsödével, méghozzá pont ezen a jeles napon. Kémeink jelentették, hogy várnak minket, mehetünk beíratkozni. Pénteken meglátjuk, mit mondanak.

Ahogy telik az idő, azért egyre gyakrabban nézek az órára, pont, mint egy évvel ezelőtt. 22:28-kor született meg Zénó.