Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szerda, április 14, 2010

Slágerek

- Süket vagyok, kihúzom a gyufát.
- Anya, gyere vissza.
- Kérek kakaót.
- A nénik a piros vonattal utaznak, mi meg a kékkel.
- Fordítsd el, kapcsold fel a lámpát. Apa, két kézzel fogd a kormányt.
- Most én vezetek. Csukd be az ajtót és ülj be oda.
- Hova mész? Dolgozni? Ma én viszlek el dolgozni.
- Felcsíptük Anyát. Odakanyarodunk, ne gyere le.
- Nem.
- Most nézzük meg a lufisat / robotosat / kristályosat /idegeset.
- Hol van a Manóka? Kiskolában? Ma én megyek érte, kihozom egyedül, Ti maradjatok itt a kocsiban.
- Én is a kiskolába megyek, tudok tanulni.
- Szétváglak, Anya. Apát is szétvágom.