Mit tehet egy Apa a szülőszobában?

Mérhetetlen élettapasztalatomat osztom most meg az Olvasóval arról, hogy hogyan teheti hasznossá magát egy Apa a szülőszobában.

Alapvetően az a meglátásom, hogy egyes férfiak egyszerűen nem alkalmasak arra, hogy jelen legyenek a szülésnél. Nem akarok ezzel senkit megbántani, de a saját praxisomban volt már olyan egyed, aki egy közepesen erős menstruációs görcsnél is olyan pánikba esett, hogy a fájdalmak közepette még nekem kellett őt nyugtatgatnom arról, hogy nincs is semmi bajom, nyugodjon meg, túl fogom élni. Az ilyen játékos szerintem jobb, ha a folyosói kispadról szurkolja végig a mérkőzést, nem kell a szülőszobai fájdalmas percekben tovább kelteni a pánikot feleslegesen. A többieknek viszont nagyon is sok keresnivalójuk van a szülőszobában.

Szerintem egy Apának a legfontosabb dolga az, hogy a jelenlétével megnyugtassa a szülő nőt. Én legalábbis nem várok el ennél sokkal többet, beérem azzal, hogy tudom, a kritikus percekben/órákban nem vagyok egyedül.

Az Apák nagy része viszont éppen attól pánikol (valószínűleg), hogy nagyon akar segíteni, közreműködni, terhet átvállalni, de nem tud, mert nem lehet. Ez lehet a legrosszabb az ő szempontjukból, hogy tehetetlennek érzik magukat, amikor annyira szeretnének valahogy segíteni. A kezdő Apukáknak tehát azt javaslom, erre trenírozzák magukat a szülés előtt: fogadják el, értsék meg, hogy sokat segíteni nem tudnak, a fájdalmat csökkenteni, a lassan telni akaró perceket felgyorsítani nem tudják, nem is ez a feladatuk, ebbe nyugodtan törődjenek bele. Ettől még ugyanolyan Tökéletes Férfiak maradnak, mint amilyenek eddig voltak, nem kell kudarcnak érezniük, hogy csak a kezedet fogják, ez nagyon fontos.

Van néhány konkrét dolog, amiben mégis segíteni tudnak:

- Inni adni

- Derekat masszírozni

- Segíteni testhelyzetet változtatni, felmászni a szülőágyra

- Villámgyorsan megkeresni és tartani a vesetálat, amíg hánysz (ez valószínűleg extrém példa, de nálam konkrétan előfordult)

Ezeket persze Apa távollétében a szülésznő is elvégzi, ha szükséges.

És van még egy dolog. Szülés közben az ember agya valahogy beszűkül. Én állítom, hogy a nevemet se tudtam volna megmondani, vagy akár azt, hogy fiú vagyok-e vagy lány, ezért ha voltak is előzetesen elképzeléseid arról, hogy milyen pózokban akarsz vajúdni, azok valószínűleg nem fognak eszedbe jutni. Ebben tud segíteni Apa, feltéve, ha a tervezett vajúdó testhelyzetekről korábban tájékoztattad őt. Különösen igaz ez akkor, ha elvégeztetek valamilyen méregdrága szülésre felkészítő tanfolyamot, ahol megtanultad a helyes légzőtechnikát, a bevált pózokat, megtanítottak néhány trükköt és adtak néhány tippet, ezekből valószínűleg kevés fog eszedbe jutni, amikor már ott tartasz, hogy hasznukat vennéd. Apa segíthet ezeket az eszedbe juttatni.

A legfontosabb pedig egyszerűen az, hogy akármi történik, ne essen pánikba, bátorítson, nyugtatgasson, ha kell, és akárhányszor ránézel, érezhesd, hogy mellette biztonságban vagy. Ennyi az egész. Mondani persze nem sok okos dolgot lehet szülés közben, ez tény, de a legtöbb nő viszont talán nem is igényli azt, hogy szülés közben folyamatosan szóval tartsák. Ha a deügyeskislányvagy típusú bíztatásokkal nem is megyünk sokra, van egy megnyugtató gondolat, aminek mindenki örülni tud: annak, hogy minden fájás közelebb visz a szülés végéhez. Ez egy megkérdőjelezhetetlen tény, és megnyugtató tud lenni akkor, amikor senki nem tudja megmondani, hogy pontosan hány óráig tart még a szenvedés. Ha ezt az egy dolgot Apa a fejébe vési, és a legrosszabb pillanatokban az eszedbe juttatja, azzal is sokat segíthet.

Minden eddigi azonban a 'sima', komplikációmentes szülésre vonatkozott. Arról fogalmam sincs, hogy valódi vészhelyzetben meddig tudja megőrizni egy Apa a hidegvérét, illetve kell-e neki egyáltalán. Mindenesetre az előbbit kívánom mindenkinek.