Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

péntek, október 15, 2010

Amiken jót nevettünk mostanában

Szoktuk neki mondani, hogy nem szabad kimenni papucsban a kertbe. Egyszer Apa után szólt:
- Apa! Nem megyünk papuccsal a kertbe, az isten áldjon meg!!

--

- Na, megnyugodtál? Nem fáj már a fejed, ahol beütötted?
- Hát, de, csak már nem sírok. 


--


Apa elküldte papucsot húzni. Papucshúzás közben megbillent, megkapaszkodott a vállamban, aztán mérgében visszakiabált Apának:
- Na, szegény anyádat meg felborítom, hallod?!
(Apától szokta hallani, hogy 'szegény anyádat meg ugráltatod..')

--

Apa puszit kért tőle:
- Ide (az arcára) nem adok puszit, csak a fejedre, mert az nem szúr.

posted by szokoz | 8:20 du.