Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

kedd, szeptember 06, 2011

Bréking: egy kislány szerelmes a fiamba

Ma délután az ovi előtt egy kislány (nevezett Zsófi) Zénó nyakába ugrott, megölelgette, és puszit is adott neki. Z-t nem nagyon zavarta a dolog, unottan vette tudomásul a rajongója kirohanását, miközben nyalta tovább a fagyiját.

Engem eléggé ledöbbentett a jelenet, főleg, mert a kislány anyukája mondta, hogy most Z a sláger nálunk, Zsófi Zénót emlegeti állandóan, otthon is, vele kelnek és vele fekszenek. Mondta is a lányának: gyere már, úgyis egész nap őt ölelgetted, most már mehetünk.

Szóval álltam ott döbbentem, próbáltam jófej lenni, mondtam, hogy milyen aranyos a kislány, de közben két különböző érzés öntötte el az agyamat. Az egyik a ne-is-álmodj-róla-te-kis-szuka, a másik az ugye-mondtam-hogy-az-én-fiam-a-legszebb-az-egész-oviban.