Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

csütörtök, szeptember 01, 2011

Szeptember 1.

Ez a legszebb nap az évben. 3 hónap nyüzsgés, kiabálás, rohangálás, és hisztizés után ma reggel 8 után csend lett, aztán visszafeküdtem és a kicsivel 11ig aludtunk.

A mai napon sok ismerős tette fel a gyereke iskolapados fotóját a facebookra, de én még csak el se mentem odáig. A fene egye meg.

Zénó délután azzal fogadott, hogy képzeljem el, ő már középső csoportos. Otthon pedig máris leckét írt. Kell is vennem neki új leckefüzetet, mert a tavalyi betelt.