Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szombat, július 30, 2011

Zénó csacsog:

Még mindig nem zárult le az a vita, hogy szabad-e zizit enni a szobában. Most úgy kezdődött, hogy kiöntöttem a zizit, Z azt mondja:
- Anya, te ne egyél a ziziből, felnőttek nem ehetnek belőle.
- Te egy kicsit irigy vagy.
- Nem, én nem kicsit vagyok irigy, hanem nagyon vagyok irigy.
 Aztán jön a régi nóta, hogy nem szabad zizit enni a szobában, mert lepotyog és akkor rálépünk, meg takarítani kell, stb. Odajön és azt mondja:
- Anya, mondok egy viccet.
- Zizivel kapcsolatos?
- Igen, és az, hogy amit én a kezembe veszek, azt nem dobom el.
Aztán így folytatja:
- Anya, te nem értesz a szóból? Mondtam, hogy csak egyet veszek egyszerre...

A rajzfilmeken szocializálódott gyermek tipikus mondatai:
- Csak semmi páni (!), majd én megoldom a helyzetet!
- Igyál savat!
- Mi az, csak ennyit tudsz?!
- Nincs több finomkodás!
- Anya, ez a P terv. Ó, elrontottam a P tervet!
- Ez dudományos volt.

Este nem akar elaludni. Ott ülök az ágyánál, és folyton rászólok, ha dumál, játszik, hadonászik, ahelyett, hogy aludna. Egyszer csak azt mondja nekem:
- Anya, látom milyen jól elvagyok egyedül? Na, menjél szépen lefeküdni Te is most már.

Felkel és nem érti mi történik körülötte a konyhában:
- Anya, Apa mit keres itt?!
- Mi az, hogy mit keres itt? Hát itt lakik, fiam!
- Jó, de mit keres?
- Jaaaa, a ragasztópisztolyt, kicsikém. =)