Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

hétfő, július 04, 2011

Z nyaralás közben is csacsog

- Anya, játszottunk a savanyú szőlőben.
- Micsoda?! Megkóstoltad a szőlőt? (Júniusban)
- Én?! Neeeem..

Áll a teraszon, és engem hív, suttogva:
- Anyukám, gyere. Anyukám, gyere.
Majd így fordítja, ugyancsak suttogva:
- Anyukám, ott a savanyú szőlőben Dórával dolgozó anyukám, most már gyere.

- Nem akarok okot gondozni neked.


A képen látható gumicsónak-úszógumi kombinációt Mrs Bálnának nevezte el. Nappal mentőcsónaknak használta a parton, este ezzel aludt.

- Gyulusnak mentésre van szüksége. Nincs vesztegetni valóm.(...) Időm. 


Hívom az asztalhoz enni, mondom neki, hogy pakolja össze a bakugánokat a lépcsőn és utána jöhet le, de csak játszik velük tovább:
- Z, pakolod Te azokat a bakugánokat?!
- Nem, anya, foglalkozom velük.

posted by szokoz | 10:22 du.