Z dacos korszaka

Zénó nagyon elszemtelenedett az utóbbi hetekben, hónapokban. Mindenért ellenkezik, nem akar felöltözni, nem akar enni, nem akar fürdeni menni, levetkőzni, pizsamát húzni, bármit kérek, nem csinálja, visszabeszél, kötözködik. Ha kell, hisztivel is kombinálja, az a legszörnyűbb.

Emlékszem, 2 éves kora körül volt már ilyen időszaka, volt olyan nap, hogy sírva vittem bölcsődébe, és a gondozónő azzal vigasztalt, hogy következetességgel és sok türelemmel hamar túl leszünk rajta, elmúlik az ilyen. Pár napig tartott, tényleg, aztán visszakaptam a régi gyerekemet.

Ez a mostani rosszabb. Talán féltékenység is van benne. Arra jöttem rá, hogy minél jobban feszülünk, annál rosszabb a helyzet. A türelem tényleg használ, viszont lassan hat. Lassan telnek a napok.

Utóirat.

Pár éve, volt legalább 5-6 olyan lányismerősöm, aki Zénót megismerve azt mondta, ha garantálni lehetne, hogy pont ilyen gyereke születik, akkor azonnal akarna gyereket, pont ilyen gyereket bármikor elfogadna. Aki most magára ismer, azonnal jelentkezzen.