Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

kedd, május 17, 2011

Zénó csacsog:

- Mi az a seb ott az arcodon?
- Csak megmozdult aztán odapattant.
- De hogy került rád?
- Nem került rám, hanem csak odapattant, mint a bibi.

A kutyának:
- Mazsi, ha még egyszer meglátom, hogy harapsz, én úgy kimegyek. hogy bejövök. Világosan megbeszéltem?!

Hazafelé pisilnie kellett, megálltunk egy bokornál:
- Biztos, hogy ezek megszomjaztak és csak az én pisimet várták.

posted by szokoz | 8:58 du.