Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

csütörtök, április 14, 2011

Zénó csacsog:

- Te vagy Apa szeme fénye.
- Én vagyok Apa szemének a világítója?

Magyarázom Apának, hogy hol találja a pizsamát.
- Apának van szeme fénye, meg fogja találni!

Este 9-kor így foglalja össze Apának, hogy a kedvenc kártyája a kocsiban leesett a földre és kiszálláskor nem vettük fel, de most kéri:
- Apa, a dínós kártya leesett oda, ahol a piszk van, és elfelejtettük felvenni. Kimennél érte?!
- Most?
- Igen, most.
- Viszel zseblámpát? - kérdem én.
- Apának van szemének világítója, nem kell neki zseblámpa.

posted by szokoz | 1:07 du.