Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

vasárnap, június 19, 2011

Kara fejlődik

K nem sokára 9 hónapos lesz. Viharsebesen kúszik, kapaszkodva feláll, oldalazva lépeget. Bármit el mutogat, amit szeretne, vagy nem szeretne. Foga még nincs, de napokon belül kibújhat az első. A haja akkora, hogy szerintem már vághatnánk belőle, mert belelóg a szemébe.

Most kezd huncutkodni, kezdi felfedezni az arcjátékot, az orrát felhúzva gonosz arcot vág, máskor meg félre billenti a fejét és nevetve huncutkodik. Látja, hogy ez nagyon tetszik nekünk, ezért ezt gyakran csinálja.

8 kiló és kb 80 centi. Amióta tejmentes diétán van, azóta nem bukik, és jól hízik. Éljen.

Most, hogy kezd tudatára ébredni, elkezdett manipulálni, rájött, hogy hisztivel el lehet érni ezt-azt. Egyelőre nincs nagy gond, csak lefekvéskor kiabál, ott kell ülni mellette, amíg elalszik. Z után ez kicsit furcsa nekem, de biztos más gyerekekkel is előfordul.

Aranyosan kiveszi a részét az esti hancúrozásból, dögönyözésből, és látszik, hogy jól szórakozik közben. Szereti a gyerekeket és a kutyát is. Tud simogatni (lapogat a tenyerével) és puszit adni (bekapja a másik orrát), ha fáradt, akkor pedig odabújik valakihez.

Alvás közben igazi nagyfiús pózokban fekszik, általában az oldalán, vagy hason. Ma este viszont keresztben fekszik az ágyon, remélem, nem akadnak majd be a lábai a rácsok közé..