Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

csütörtök, június 23, 2011

Zénó csacsog:

- Játszhatok a bakugánnal?
- Amíg nem vagy felöltözve, addig nem.
- Anya, ez ostobaság volt. Megengeded, hogy játsszak, vagy mész vissza az ágyadba? Na, döntsél!
- Nem játszhatsz.
- Ez nem volt döntés. Válassz mást. Most mondd hogy Zénó, játszhatsz!

- Kaphatok zizit?
- Nem.
- Miért nem?
- Na jó, csak vicceltem. Tessék.
- Vicceltél? Azt lehet.

- Apa, kérek szörpöt.
- Tessék. Most még hideg.
- Gyorsan, mielőtt kihűlsz.

Ma a kocsiban megkérdezte, mikor lesz tél. Elmondtam neki, aztán megkérdeztem, miért érdekli.
- Csak úgy, gondoltam, megszólalok.

És ilyen kifejezéseket használ: nincs több finomkodás, kataklizmarobbanás.