Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

csütörtök, július 21, 2011

Zénó csacsog:

Elfogyott az eperízű vitamintabletta, adom neki a szürkét.
- Ez nem eperízű, hanem szürke, csokimájjal van megtöltve.

Zizit akart enni a szobában, a tévé előtt, pedig azt nem szabad. Elkezdett fogadkozni, hogy nem szórja szét, méghozzá legalább ötféleképpen, például így:
- Anya, nekem támadt egy ötletem. Nekem egy nagyon jó ötletem támadt. A földön fogom enni. Onnan nem eshet le.

Kakaót kér, fogmosás után azt sem szokott kapni, de ebbe se nyugodott bele. Két-háromszor jött vissza az ágyából, hogy a legkülönbözőbb módon kérjen kakaót. Ez lett az utolsó:
- Anya, most a Csigusz kér kakaót, ő még nem mosott fogat..

Reggel átjött a szobánkba, látta, hogy nincs rajtam takaró:
- Anya, te egyedül takaróztál ki, vagy segített valaki?