Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

vasárnap, november 06, 2011

Kara egyik kedvenc dala



Ezt a lemezt nézzük napok óta.

Kara nagyon muzikális. Úgy jöttem rá, hogy a Bogyó és babóca mesét mindig csak addig nézte, amíg szólt a főcímdal, aztán a cselekmény nem érdekelte. Gondoltam, akkor neki való lesz a Gyerekdalok és mondókák című alapmű, amiből ez a részlet is látható. Hát ezt imádja. Minden figurára rámutat, dünnyög, táncol, naponta többször is megnézzük az elejétől a végéig. Szerencsére felnőttként is roppant mulatságosnak mondható szinte minden dal. Tegnap este 11-kor is be kellett kapcsolnunk, de az már egy másik történet. Szeretjük, és kész.