Z mindennapjai

Zénóról elégedetten nyilatkoznak az óvónénik, többek szerint sokat változott, fejlődött a kiscsoport óta. Lassan már a saját óvónénije is megszereti, aki eddig láthatóan nem tudott mit kezdeni az én eleven, huncut, hangoskodó, mindig viccelődő fiammal.

A lányokat minden nap megkergeti az udvaron. Ezt a gyerekek és az óvónénik is mondják, de gyorsan hozzáteszik, hogy a lányok ezt szeretik. Z meg is szokta mutatni, hogy kergetés közben hogyan ijesztgeti őket, mert ez nem csak egyszerű kergetés szokott lenni. Leginkább valami macskához tudnám hasonlítani azt a kéztartást és hangot, amivel ráijeszt a gyerekekre, de elég egyedi, na.

Már nem Zsombi és Lili a barátai, hanem Királyhidi Zsófi és Puskó Zsófi, aki szerelmes belé. Ezt onnan tudtuk meg, hogy egyik reggel azzal ment be a csoportba, hogy 'megyek és megkérdezem Zsófit, hogy lesz-e a barátom. Na jó, meg a Puskót is.'

Szombaton lesz az első szülinapi buli, amire meghívták, Zsombihoz megy vendégségbe. Már nagyon várja.

Ma reggel nehezen keltem fel, nem értette, hogy miért maradok fekve, amikor ő már ott beszél hozzám az ágyon, és azzal hajolt közel hozzám: 'Anyacica, mi a baj?' Édes pofa.De a legjobb az volt, amikor a tőlem hallott mondattal (és a hozzá tartozó hanglejtéssel) próbálta felkelteni egyik reggel Apát. Azt mondta neki: 'Cica, most már kelned kell'. Persze csak a telefonját akarta elkérni.

Judon egyre ügyesebb, kezdi felvenni a ritmust, és belejönni a gyakorlatokba. Szeretik a gyerekek és az edzők is, nagyon aranyosak vele. A gyerekek figyelnek rá, az egyik srác mindig elmondja, hogy vigyázni szokott rá, és mindig engedi győzni, ha birkóznak, míg mások egyik alkalommal elkísérték pisilni, amíg én az edzőnek segítettem okleveleket kitölteni edzés előtt. Többen is jelentkeztek, hogy elkísérik helyettem. Edzés után el szokták nekem mesélni a fiúk, hogy hogy viselkedett Z aznap, tényleg aranyosak, sokat foglalkoznak vele.