Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

kedd, október 11, 2011

Zénó csacsog:

Újabban sok meséből idéz:

"- Ki van odabent? Ember-e vagy ördög? Ha ember, jöjjön ki. Ha ördög, menjen le a pokol fenekére!"


"- Hé, Slicó, kinyitnád?" és ezt úgy ötvenszer egymás után, kacagva, amíg nem könyörgünk neki, hogy hagyja már abba.

Egyszer megjegyeztem, hogy nem köszönt meg valamit. Azt mondta:
- Anya, ilyenkor azt kell mondanod, hogy tessék itt van, amit parancsoltál, uram. Zénó uram. Legközelebb, ha vacsoraidő lesz, mondd azt, hogy tessék, itt van, amit parancsoltál, mert ez a vacsora szólás, oké, anya?

Ez is valami meséből lehet:
- Figyelj, anya, ezt hallgasd: húúúúúúúú.
- Mi ez?
- Ez a sötéti farkasok szólása.
- Micsoda?!
- Az éjjeli farkasok húúúú-zása.


Este meg ezt kérdeztem lefekvéskor:
- Anya, meddig kell aludni?
- Amíg fel nem kel a nap.
- És akkor aki leghamarabb átalussza az álmát, az fog nyerni?
- ?!