Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szerda, március 14, 2012

"a kossuth lajosos dal"

Hétfő reggel az oviban Marika néni a Nemzeti dalt szavalta a gyerekeknek, amikor megérkeztünk. A gyerekek vele együtt mondták a verset. Csodálkoztam is, hogy 4 éves gyerekeknek van-e értelme ilyesmit tanítani, de G megnyugtatott, hogy van.

Délután pedig Zénó elénekelte nekünk otthon a "kossuth lajosos dal"-t. Mind a kettőt. (2 versszakot is tud belőle.)

Megerősítésképpen kedden reggel már kokárdában vittem a gyereket oviba, hogy érezze az óvónéni, hogy nem hiábavalóak az erőfeszítései és otthon, családilag is plántáljuk a gyerekbe a hazafiasságot. Pedig korábban sose hordtam kokárdát. Ezzel remekül lehet demonstrálni, hogy a gyereknevelés mennyire jellemformáló tevékenység.

A daltól pedig egészen meghatódtam.

1 Comments:

Anonymous Andi said...

Juj!
mér nem azt tanítjuk neki, hogyaszongya: "Alvó szegek a jéghideg homokban, plakátmagányban ázó éjjelek......."

De azér hallom, nálatok is az "eső" az "ESSŐ", vajon a "hűtő" is "hüttő"??????

2:39 du.  

Megjegyzés küldése

<< Home