Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szerda, január 16, 2013

Kara csacsog:

Igen, most már ez a rovat is elindul.

Tegnap egész nap azt ismételgette a bölcsiben, hogy 'Megmondom anyának.' Ha kérdezték tőle, hogy mit, azt felelte: 'valamit'.
Délután befutottam, a bölcsis néni boldog volt, hogy végre megtudhatja, mit akar nekem Kara elmondani. Mondta is Karának, hogy na, itt van anya, elmondhatod neki. Oda jött hozzám:
- Elmondom neked, anya.
- Mit? . kérdeztem.
- Valamit.

Ma éjjel lázas volt, mellettem aludt el. Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy négykézláb mászik lefelé az ágyról.
- Mit csinálsz?
- Semmit. - válaszolta, és csendben visszamászott.

Hétfő óta pedig az a sláger, amit a hóesésben láttunk, egy szűk kanyarban:
- Becsúszott a sárga busz az árokba. Várja a darut, hogy kihúzza.
Ezt kb már az egész falu tudja, mindenkinek elmondja.