Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

csütörtök, november 22, 2012

Zénó csacsog:

A kutyának nem szabad bejönnie a konyhába. Ma is kiküldtem Mazsit, Zénó pedig megerősített:
- Mazsi, értsd meg, valakinek most már ki kell menni a konyhából!

Este Kara PEZ cukorkáért nyitogatta a konyhaszekrény ajtaját. (Olyankor a hüvelykujját felemeli és azt mondja: 'egy'). Zénó, a megértő nagytestvér segített nekem eldönteni, hogy jószívű legyek-e:
- Anya, szerintem adjunk neki, tudod, attól megnyugszik. Én adok neki, mert ilyenek a nagytestvérek. Én mindig szeretek foglalkozni a kicsitvel.
És már nyitotta is a szekrényajtót.

De a nap legviccesebb jelenete mégis Karához fűződik, ő a nagyok fürdése alatt ránk csukta a fürdőszobaajtót. Apában rögtön felmerült a gyanú, hogy esetleg azért csukta be, hogy ne lássuk, hogy megint a PEZ cukorkát vadássza a szekrényben. Apa kikukucskált, Kara pedig nagy erővel csapta be a szekrényajtót, mint aki nem is abban kutakodott éppen, és elkezdte nézni a plafont, ártatlan fejjel.. Bele se merek gondolni, hogy mi lesz belőle nagy korában, ha már 2 évesen így át akar verni minket, amikor még beszélni se tud.