Szilvásvárad

Tavaszi kirándulásra indultunk a Szalajka völgybe. Úgy terveztük, hogy addigra már sütni fog a nap, és könnyen megkedveltetjük a fiatalsággal az erdei túrákat, ha egy szép vízeséshez látogatunk el az első alkalommal.

Az indulás előtti napon volt a híres, március 15-ei hóvihar. Azt tudtuk, hogy vasárnapra már jobb időre számíthatunk, itthon már a hó is elolvadt, mire útnak indultunk, de azzal egyikünk se számolt, hogy a hegyekbe készülünk.

Már az első nap kétségeim támadtak, amikor rájöttem, hogy: a gyerekeknek nem vittünk síoverált, Kara kesztyűje elveszett, én hótaposó helyett csak sportcipőt vittem magammal és az erdőben kb 15 centi hó van, és 0 fok körüli hőmérséklet.

Az is komoly csalódás volt, hogy a téli pihenő után ugyan valóban elindult az erdei kisvasút március 15-én, de a szezon elején még csak hétvégén jár, mi  pedig hétfőn érkeztünk. Még szerencse, hogy nem harangoztam be előre ezt a programot, meglepetésnek szántam.

Szerencsére a szállás valóban jól felszerelt volt, még szánkót is találtunk, azzal vágtunk neki a túrának. Ameddig lehetett, autóval mentünk, a távolabbi parkolóból viszont már szánkón húztuk a gyerekeket. Amit a kisvasút 15 perc alatt tesz meg, az nekünk több, mint egy órába telt, a legkisebb túrázónak a végére elfogyott a türelme, amiben az is közrejátszhatott, hogy majdnem lefagyott a keze. Ilyen helyeken jártunk:

A túraútvonal egyébként gyalog is tele van látnivalóval, volt egy dámszarvas bemutató, igazi élő állatokkal, akik nagyon barátságosak volt, van szép Pisztrángos tó, pisztrángos medencékben tenyésztik a halakat, amiket a helyi éttermekben meg is lehet kóstolni, és nem csak a híres Fátyol-vízesés van ott, hanem több kisebb is, ami talán jobban is tetszett, mint az út végén a másik. Akár egész napra is ad látnivalót meg programot a túra, van sok szalonnasütőhely kiépítve, rönkasztalokkal meg padokkal. Érdemes jóidőben is arra járni.

Túra után alvás volt a program, a meleg takaró alatt és este vacsora egy étteremben. Zénó nagyon örült, azt mondta, imád étterembe járni. Ennek mind nagyon örültünk, de a kapuban tisztáztuk a szabályokat:
- Három dolgot kell csináni az étteremben: türelmesen megvárni, amíg elkészül az étel, kultúráltan elfogyasztani, aztán csendben távozni. Mit gondolsz, menni fog?
Ezzel egy kicsit elkedvetlenítettem az óvódáskorút.

Szerencsére voltak nálunk telefonok, jobbnál jobb játékokkal, így viszonylag könnyű volt lefoglalni az éhes gyereksereget. Egy idős házaspár ült nem messze tőlünk, nagyon néztek minket, aztán amikor hazaindultak, odaszóltak nekünk, hogy milyen jó volt nézni a gyerekeinket, nagyon aranyosak és sok boldogságot kívántak nekünk a továbbiakra. Nem töltöttem időt azzal, hogy rávilágítsak: napi 30  perc időtartamban valóban nagyon szórakoztatóak a gyerekeink.

Másnap a helyi kilátót látogattuk meg. Mindkét gyerek a saját lábán sétált fel a toronyba, de mégsem tudtunk sokáig maradni, mert még mindig nagyon hideg volt, és erős szél is fújt a magasban. Gyorsan távoztunk, pedig szép volt.

Délután egy közeli szálloda wellness részlegét ellenőriztük, ahol volt egy darab melegvizes gyerekmedence. A fiúk remekül érezték magukat. A belépő 4 fő részére, egész napra annyiba került, mint egy darab pestkörnyéki wellness belépő fele, fél napra, kb. Megérte kipróbálni. Kara azóta is emlegeti, hogy vissza akar oda menni. A szálloda egyébként is barátságos volt, megjegyeztük a helyet.

Harmadik nap váratlanul kitavaszodott, és mi Egri vár felé indultunk. Kicsik még a lényeg megértéséhez, de nagyon tetszett nekik a sok ágyú, meg a szokatlan fajátszótér. Ott is jól érezték magukat.

A szállás meglepően szép volt, valóban jól felszerelt, akár hatan is elfértünk volna benne, és a kerti sütögető hely is vicces lehet jóidőben. Amikor működik a kisvasút, nagy élmény lehet jóidőben visszamenni a vízeséshez, talán egyszer nyáron újra megpróbáljuk, akár egy egynapos kirándulás keretében, és akkor talán Mazsolának se kell otthon maradnia egyedül.